Az igazságszolgáltatást nem lehet megvásárolni. A világon mindent meg lehet vásárolni. Nem nehéz kitalálni, melyik állítás győz Dürrenmatt groteszk darabjában, Az öreg hölgy látogatásában, amelyet Hollós Gábor aktuális párhuzamokra okosan rájátszó rendezésében sikerrel mutattak be pénteken a kisszínházban.
     „A színésznek nem sok kell: jó szöveg, ami vág" – vallotta Dürrenmatt, akinek mindkét felesége színésznő volt, tudta, miről beszél. 1956-ban írt tragikus komédiája, Az öreg hölgy látogatása jó szöveg, vág. Annyira aktuális, hogy elbizonytalanodtam, elő kellett keresnem a régi Modern Könyvtár-kötetet, hogy ellenőrizzem: a zavarba ejtően frissnek tűnő mondatok tényleg benne vannak-e. A dramaturg, Németh Nikolett nemigen tett hozzá, inkább húzott belőle jó sokat – például a Végrehajtó rövid, de fontos szerepét biztosan nem hagytam volna ki, hiszen arról beszél: a virágzó országban csődbe került várost kell mindenestül lefoglalnia.
     Hollós Gábor alkotótársaival igyekezett a lényegre koncentrálva színpadra állítani a darabot, a három felvonást két részbe gyömöszölték, de nincs hiányérzete a nézőnek, kompakt, tempós előadást kapunk, világosan kibomlik belőle a groteszk történet. A szegény, megvetett Kläri Wascher 45 év múltán mint Claire Zachanassian, a világ leggazdagabb asszonya tér vissza lepusztult szülővárosába, hogy elégtételt vegyen sérelmeiért. 500 milliót ajánl fel a válság sújtotta városnak, ugyanennyit nyomorgó polgárainak. Egyetlen feltétele van: öljék meg ifjúkori szerelmét, a köztiszteletben álló családapát, boltost, Alfred Illt, aki annak idején egy jobb partinak számító nő miatt gyermekével együtt megtagadta őt.
     Ötletes, jól használható, absztrakt színpadképet talált ki Fecsó Andrea díszlettervező: a nyitóképben lejtőn – fémszerkezetre helyezett fapallókon – fetrengenek a várakozó gülleni polgárok; mögöttük az üdvözlőtranszparens: Welcome Klári. A díszlet forgószínpadra eső mobil fele elfordulva jeleníti meg Illék boltját, Claire szállását. A kisvároson átsuhanó expresszvonatokat hang- és fényeffektusok jelzik, a güllenieket játszók a színpad előterébe lépve vicces pantomimmel reagálják le a szerelvényeket. Köszöntőműsoruk olyan, mintha egy mai bornírt tehetségkutató show paródiája lenne. A rendező ezzel is igyekezett hangsúlyozni: itt és most is történhetne. Koczka Ferenc és Kovács Gábor rövid songokat komponált a produkcióhoz – „Egyelőre még Európában élünk. Egyelőre még nem vagyunk pogányok" éneklik a gülleniek –, ezek a kissé didaktikus, de áthallásos dalocskák még groteszkebbé teszik az előadást.
     Fekete Gizi egy tántoríthatatlan, monomániás asszonyt mutat meg Claire Zachanassian figurájában, akit megedzett az élet, aki megundorodott az emberektől, aki pontosan tudja, hogyan működnek a dolgok, mi hajtja a világot. Amikor elutasítják ajánlatát, gúnyosan csak annyit mond: „Én várok". De ebben az is benne van: ismerlek benneteket. A színésznő Schiller Stuart Máriájának emlékezetes Erzsébet királynőjeként ugyanezen a színpadon pontos látleletet adott már a hatalom természetéről; Claire is egy kíméletlen királynő: csak őt nem a rangja, hanem a megszerzett pénze teszi uralkodóvá. „A világon mindent meg lehet vásárolni" – mondja. És belátjuk: igaza van.
     Az Alfred Illt életre keltő Jakab Tamás sallangmentes természetességgel játssza a lelkiismeretét elaltató, naiv kispolgárt, aki csak lassan és hitetlenkedve döbben rá, hogy a manipuláció áldozatává válhat; azzal, hogy a gülleniek hitelből őrült vásárlásba kezdenek, az ő halálos ítéletére ütik rá a pecsétet. Borovics Tamás gátlástalan manipulátornak mutatja a jellegzetes kisvárosi polgármester-figurát, aki úgy tesz, mintha lennének elvei, de bármikor kész félretenni azokat, ha érdeke úgy kívánja. Konkrét polgármester is eszünkbe juthat róla. Sorbán Csaba papja is tenyérbe mászó, kétszínű figura: ő is új reverendába bújik, új keresztet is csináltat. Jók a többiek is, közülük Szívós Lászlót és Báhner Pétert emelném ki: előbbi az egyik vak eunuch, a 8. férj és a riporter, utóbbi a vasutas és a tévés műsorvezető szerepében ad már-már paródiába hajló, humoros karakterábrázolást.
     Jókor tűzte műsorra a színház Dürrenmatt tragikomédiáját: Fekete Gizinek is tartozott már ezzel a jutalomjátékkal, és aligha találhatott volna aktuálisabb darabot. A jólét, a szebb jövő ígéretével elkábított fogyasztáscentrikus választópolgár elgondolkodhat emberi alapértékekről, lelkiismeretről, manipulációról, a pénz hatalmáról.


Hollósi Zsolt
Délmagyarország, 2013. december 2.