Úri muri


     „Vajon alkalmas-e még a magyar színművészet arra, hogy magyar műveket adjon elő magyar színpadokon? Vajon színészeink tudnak-e még ékes magyar nyelven megszólalni, vajon emlékeznek-e még az í-ző nyelvjárás csodálatos szavaira, vajon ismerik-e még a sajátosan magyar virtust? A kecskeméti társulat tán még igen.„

     Nos, erről megbizonyosodhat, aki elmegy és megnézi az előadást. Ugyanis - ha csak a főbb szerepeket alakító színészeket említem - Gidró Katalin, Kiss Jenő, Sirkó László meggyőzően repítik a nézőt egy alföldi kisvárosba, az első világháború előtti időkbe azzal, ahogy a Móricz Zsigmond által papírra vetett szavakat tolmácsolják a közönségnek. Itt kell megjegyezni még a munkások szerepében a színpadra álló (ülő) Sorbán Csaba, Szarvas Attila és Széplaky Géza hasonló értékeket felvonultató alakítását is!

     - Mit láttál a színházban? - kérdezte a szomszéd Jancsi bácsi. - Az életet! - válaszoltam. Volt féltékenység, szerelem. Váltóaláírás, sör, bor, ügyvéd és tönkrement földbirtokos. Öngyilkosság. Kiderült, hogy a virágoknak az illata olyan, mintha beszélnének, és a cukorrépát hányszor kell kapálni. Volt szó szőlőtelepítésről is, de semmi sem ér semmit, ha megdöglik a nagy kan disznó. Jancsi bácsi a maga hetven évével gondolkozott, majd megjegyezte: - Van is egy ilyen dal, hogy: Hej, ílet, ílet, betyárílet... - Hajaj! - mondtam - énekelték azt is. Aztán ittunk egy pohár bort, és a magyar Alföld kellős közepén az életről kezdtünk beszélgetni.

-ló
est.hu, 2007. október 29.