Szabadságharc Szebenben


     Ősbemutatót láthattok a Katona József Színházban! Pozsgai Zsolt későromantikus színművét Bodolay direktor úr állította színpadra, s a már jól ismert szereplők mellett olyan ifjú színészek is bemutatkoznak - mégpedig nem is akárhogyan(!) - akik nem oly régóta erősítik a kecskeméti társulatot. Játékával Gidró Katalin, Sorbán Csaba és Kedvek Richárd bebizonyítja, helyük van a darabban, s a társaságban is.

     Ez az én véleményem, nekem meg azt mondták, a véleményalkotás, véleménynyilvánítás szabad. Ó, áldott Szabadság! Bár, voltak olyan időszakok, amikor úgy tűnt, a Szabadság szabadságon van. Fizetés nélküli szabadságon. Mégis nagyon sokan nagyon megfizettek érte. Megérte? Naná! Mint ahogy megéri megnézni ezt a remek kis darabot is, mely 1864. május végén játszódik, 15 évvel azután, hogy a szabadságharc elbukott. Deák épp azon dolgozik, hogy kiegyezzen Ferenc Józseffel, akinek a lelkén szárad az aradi tábornokok vére.

     Él Szebenben egy rettenetesen érzékeny gyermek, Kosztka Tivadar, aki rájön: nincs szabadság! Fájdalmas, ahogyan feltárul számára a valóság. Hogy hazatérő nagyapját, aki harcolt a szabadságharcban, akit Bem apó nevezett ki tábornokká, nem hogy dicséret nem illeti, de el kell rejteni a világ elől, meg kell tagadni. Édesanyja porig alázza magát, hogy megmentse a nagyapát. Az apa, akit a korrupt, fondorlatos, gátlástalan polgármester (mint minden emberét), aljas eszközökkel kényszerít saját oldalára, még asszisztál is ehhez. Mindenki bukásra van ítélve, aki ellenáll.

     Kőkemény életképek, élethelyzetek, sorsok villannak fel előttünk, pergő ritmusban, tér és idő összemosódik, az arcok, nevek, helyzetek a belsőnkben már rég nem azonosak az ifjú festőével, az ő korában élő gyermekekkel, felnőttekkel, a korral, ami őket körülveszi. Nézünk a színpad felé, de ami történik, az már bennünk, agyunkban, szívünkben zajlik. Átéltük már mi is? Benne élünk? Csak halottunk róla? Rég nem 1864 májusában járunk már...

     Nagyon jól összerakott alkotás ez, ahol a képek, mint Csontváry - jól ismert - festményei villannak fel előttünk, összemosva teret és időt, összekapcsolva múltat és jelent. Nézzétek meg e fájdalmasan szép képeket, ahogyan - köszönhetően a résztvevők fantasztikus munkájának - összeállnak egy egész színdarabbá!


csenki
est.hu, 2005. december 22.