Ön- és közveszélyes játékosok

     Gogol darabja valójában egy óriási egérfogó-játék, mert itt mindenki nagy zsivány, csupán az a kérdés, ki, még inkább? A gátlástalanság versenye ez, amelyben a mégoly professzionális (de magányos harcos) hamiskártyás is kifosztható, ha egy összezáró, érdekközös kompániával találja magát szemben. Amelynek a feje, illetve az esze a Pataki Ferenc által játszott Utyesítyelnij, aki az első megjelenéskor (meg a többiben) olyan, mint egy szolgálatkész kis görcs, barátságosan és előzékenyen ugrál, és mindent elsimít. Mármint a maga javára, derül ki a legeslegvégén, amikor nem csak Iharjovot – Sorbán Csaba ízes alakításában – sikerül átvernie, de a nézőket is. Mindez Pataki, a színész érdeme, aki kikacsintások, s így sejtetések nélkül hozza a makulátlan(nak tűnő) fehérgalléros bűnözőt, aki csalóka kisember mivoltában hegyeket mozgat. Akcióját kipróbált társak támogatják, s közös sikerüknek az a záloga, hogy mindenki más jelentékenyebbnek látszik nála, így a tekintélyt árasztó, flegmatikus Shovnyev-Kárász Zénó, a kissé necces idegzetű, a fegyverét bármikor előkapó Krugel ezredes - Szívós László, de még az Ádám Tamás által megformált félbolond, aggódó családfő is, egyedül a fiút alakító Poroszlay Kristóf tűnik esetlenebbnek, de aztán róla is kiderül, hogy csak szerepet játszó apróhal a nagyfőnök hálójában.

     Az eredetileg Kártyások címet viselő, befejezetlen vígjáték itt kereknek tűnik, ráadásul a mai honi viszonyok tükrében nagyon-nagyon ismerősnek! Gogol úgy csavarja a történetet, mint egy vérbeli krimiíró (valahol az is), s ráadásul nála nem csak a fő-, de a mellékszerepek is jutalomfalatok, melyekkel Gömöri Krisztián, Hodu Péter, Tóth Ádám élnek is.

     A díszletet mindkét darabhoz Székely László tervezte, aki a Játékosokhoz egy, a színpad egészéből kivágott szűk, de jól ki-, be, és körbemozogható szobát tervezett a rá jellemző könnyedséggel és hangulatkeltően váltakozó fényekkel (világítás tervező: Stadler Ferenc). Bianca Imelda Jeremias ruhái pontosan tükrözik a rendezői és írói koncepciót, ugyanis csak utólag nyer értelmet az összképből kiárulkodó két öltözék: Poroszlay hanyagsága és Ádám piperkőcsége. Ezek már előre jelzik, hogy itt valami nem stimmel, hogy itt valami kapitális szélhámosság készül, de úgy látszik, az apró jeleket nem vesszük észre idejében.
 

Ibos Éva
Tiszatáj online, 2015. október 21. (a Cselédek c. ea. kritikája nélkül)