Ki a nép igazi ellensége?

Naiv forradalmárok, államférfiak és a sajtó feltörekvő képviselői állnak Henrik Ibsen, Szegedi Nemzeti Színházban játszott drámájának középpontjában. A hatalmasok csatározásai mögött pedig ott az arctalan, ide-oda ingó tömeg – az ő kegyeiért megy az igazságért folytatott játszma.


     Ha egy darab több mint 100 évvel a születése után is aktuális tud maradni, az bizonyítja időtlenségét, egy jó műnek pedig ez egy fontos ismérve. Henrik Ibsen A nép ellensége című drámája ilyen mű. Bármelyik korban, bármelyik országban, városban megállná a helyét. Hiszen a kérdések, amelyeket felvet a darab, hatalomról, családról, emberi gyarlóságról, mindig időszerűek lesznek.
     Az alaptémát Ibsen egy újságcikkben olvasott esetből vette, majd 1882-ben megszületett a mű. Arthur Miller Ibsen 19. századi szövegét 1950-ben átdolgozta. A szegedi előadáson Bodolay (rendező) mindkét verziót felhasználta. A történet egy kisvárosban játszódik, ahol a helyi főorvos, dr. Stockmann Tamás felfedezi, hogy a település virágzó turizmusát éltető gyógyvíz mérgezett. A doktor, akit Sorbán Csaba alakít, a felfedezés miatt konfliktusba kerül bátyjával, a város polgármesterével, Stockmann Péterrel, vagyis Borovics Tamással. A problémát tetézi, hogy a főorvos legjobb barátja, a helyi lap főszerkesztője, Pataki Ferenc karaktere meg akarja írni az óriási hírértékű mérgezésügyet. A képlet egyszerűnek tűnik – de csak az elején. Ahogy haladunk előre a darabban, a néző is elbizonytalanodik, mennyiben szolgálja a szűken vett közösség érdekeit az igazság leleplezése.
    Az orvos fokozatosan veszíti el bázisát. Nem akar tönkremenni Jakab Tamás mint Morten Kiil, a doktor apósa és a bőrgyár tulajdonosa, fél a botránytól a laptulajdonos, Gömöri Krisztián. Dr. Stockmannt a felesége, Gidró Katalin próbálja óvni a zuhanástól. A kezdetben lelkesült újságírók is egyre inkább visszakoznak.
    A darab tetőpontja a Dr. Stockmann által szervezett népgyűlés. Bodolay rendezésében a Kisszínház nézőközönsége maga a nép. A tézisek elhangzása után, mi magunk mondjuk ki az ítéletet Stockmanra, a hallgatásunkkal. Hogy aztán megfogalmazódjon bennünk a kérdés, ki a nép igazi ellensége. A lázadó, igazságkereső doktor, aki eszméivel tönkretenné rokonai, barátai boldogulási lehetőségeit? Vagy a hivatásában magányos polgármester, aki városa védelmében inkább vállalja, hogy ezrek betegedjenek meg? Létezik egyáltalán ezekre a kérdésekre válasz? Mármint helyes válasz.
    A nép pedig csak sodródik, folyamatosan arctalan, egy kivételtől eltekintve, amikor egy részeg rendbontó kezd el hőzöngeni, akinek tulajdonképpen mindegy, ki mellé áll, csak hangoskodhasson. Sokat elárul ez is mai világunkról. Dr. Stockman jussa a csalódás lesz, amelyre az örök daccal válaszol.
    A darab során a néző akaratlanul is megfelelteti az egyes szerepelőket saját miliőjének figuráival, ami egy plusz pikantériát ad a mű értelmezésekor, ugyanakkor a felvetett kérdések berágják magukat az ember lelkébe, nem hagyva nyugodni a színházlátogatót még órákkal, napokkal a darab megnézése után sem.
 

Égető Réka
Promenad.hu, 2016. december 1.