Ki a nép igazi ellensége?
Naiv
forradalmárok, államférfiak és a sajtó feltörekvő képviselői állnak Henrik
Ibsen, Szegedi Nemzeti Színházban játszott drámájának középpontjában. A
hatalmasok csatározásai mögött pedig ott az arctalan, ide-oda ingó tömeg – az ő
kegyeiért megy az igazságért folytatott játszma.
Ha egy darab több mint 100 évvel a születése után is
aktuális tud maradni, az bizonyítja időtlenségét, egy jó műnek pedig ez egy
fontos ismérve. Henrik Ibsen A nép ellensége című drámája ilyen mű. Bármelyik
korban, bármelyik országban, városban megállná a helyét. Hiszen a kérdések,
amelyeket felvet a darab, hatalomról, családról, emberi gyarlóságról, mindig
időszerűek lesznek.
Az orvos fokozatosan veszíti el bázisát. Nem akar tönkremenni
Jakab Tamás mint Morten Kiil, a doktor apósa és a bőrgyár tulajdonosa, fél a
botránytól a laptulajdonos, Gömöri Krisztián. Dr. Stockmannt a felesége, Gidró
Katalin próbálja óvni a zuhanástól. A kezdetben lelkesült újságírók is egyre
inkább visszakoznak.
A darab tetőpontja a Dr. Stockmann által szervezett
népgyűlés. Bodolay rendezésében a Kisszínház nézőközönsége maga a nép. A tézisek
elhangzása után, mi magunk mondjuk ki az ítéletet Stockmanra, a hallgatásunkkal.
Hogy aztán megfogalmazódjon bennünk a kérdés, ki a nép igazi ellensége. A
lázadó, igazságkereső doktor, aki eszméivel tönkretenné rokonai, barátai
boldogulási lehetőségeit? Vagy a hivatásában magányos polgármester, aki városa
védelmében inkább vállalja, hogy ezrek betegedjenek meg? Létezik egyáltalán
ezekre a kérdésekre válasz? Mármint helyes válasz.
A nép pedig csak sodródik, folyamatosan arctalan, egy
kivételtől eltekintve, amikor egy részeg rendbontó kezd el hőzöngeni, akinek
tulajdonképpen mindegy, ki mellé áll, csak hangoskodhasson. Sokat elárul ez is
mai világunkról. Dr. Stockman jussa a csalódás lesz, amelyre az örök daccal
válaszol.
A darab során a néző akaratlanul is megfelelteti az egyes
szerepelőket saját miliőjének figuráival, ami egy plusz pikantériát ad a mű
értelmezésekor, ugyanakkor a felvetett kérdések berágják magukat az ember
lelkébe, nem hagyva nyugodni a színházlátogatót még órákkal, napokkal a darab
megnézése után sem.
Promenad.hu, 2016. december 1.