Gogol és a néger szobalány
 

     Arina Pantyelejmonovnának néger szobalánya van. Nyilván nem rabszolgapiacon szerezte be, nem is egyenesen Afrikából hozatta. Arina Pantyelejmonovna nem vándorolt ki Amerikába, és nem is orosz arisztokrata, hanem közönséges kereskedőcsalád leszármazottja, aki unokahúgát is legszívesebben kereskedőhöz adná. A néger szobalány tehát még csak nem is holmi proccolás jele. Valószínűbb, hogy a közelben tönkremehetett egy varieté. A néger szobalány ugyanis inkább bűvész és artista, mintsem háztartási cseléd.

     A legvalószínűbb magyarázat persze az, hogy egyáltalán nincs magyarázat. Juronics Tamás kiváló táncos és koreográfus első prózai rendezéseként a teljes őrület jegyében tette színpadra Gogol Háztűznézőjét. Szó szerint színpadra tette. Az 1842-ben íródott orosz komédiát kivette eredeti környezetéből, és semmilyen valóságos helyszínre, elképzelhető időbe nem értelmezte át. Egyszerűen három sík háttér elé kell képzelnünk a történetet. Az egyik mindjárt a hagyományos vörös színházi függöny. Kijön elé Jarábik Klára feketére festve, magánszámot táncol, varázsol, mórikál. Közepes előadóművész szerepében remekel. Aztán eltűnik egy hatalmas vörös zsákban, s helyén Magyar Attila, a darabot újrafordító B. (nyilván Bodolay Géza kecskeméti direktor) helyesírása szerint, mint Padkaljószin, házasodni készülő udvari tanácsos.

     Ügyetlenkedő az átváltozás, szándékoltan illúziófosztó az illúziókeltés. A fekete Dunyaska a továbbiakban is a bűvészkedés látszatával csap szét az idióták panoptikumában. Az érkező kérők elé mindig más jelmezben, tánclépésben lejt keresztül a színpadon, majd mindegyik ruhájából kivarázsol egy piros kendőt.

     A néger szobalány csak egy, habár talán a legmerészebb Juronics rendezésének elvetemült ötletei közül. Miután fölmegy a függöny, előtűnik a második sík. Székely László díszlete a játékhoz alkalmazkodó elvont kulissza: Padkaljószin szobájának fala, festett székkel, de valóságos nyílásokkal. Nemcsak az ajtók nyílnak, de szekrényben is el lehet tűnni, és fali képből is ki lehet bukkanni. A harmadik sík természetesen az eladó lány és nénikéje otthona, fekete alapon virágos tapéta borítja a falat, mozgékony ülőalkalmatosságok szolgálják a vendégfogadás humorát. A nevezetes ablak, melyen át a vőlegény végül megszökik, futó pillantás számára inkább festettnek látszik, mint valóságosnak. Az első részben a két helyszín filmszerűen váltakozik, ahogyan folyik a házasságközvetítés mindkét oldalon.

     A szereplők éppúgy karikatúraszerűen elrajzoltak, mint a környezet. A kérőkről már a látvány mindent elmond, Földi Andrea karakteres jelmezeit pedig remekül kitöltik a játszók. Sorbán Csaba mozgását, mimikáját, beszédét pontosan hozzáalkalmazza a hatalmas töméshez, amelyet Rántottaként visel, Flórián Antal egykori gyalogsági tisztje mimóza lélek tetőtől talpig keresztcsíkos, civil választékosságban, Szokolai Péter tengerésze öntudatosan balga, rengeteg kitüntetéssel. Sirkó László adja a házasságközvetítő nőt, inkább drabálisan nőies férfit, mintsem férfias nőt alakítva. Gidró Katalin bájosan butuska menyasszony, megható érzésekkel, Balogh Erika praktikus nagynéni. Rubold Ödön mint önkéntes házasságközvetítőként fellépő erőszakos jó barát, olykor túlvilági üzenetként harsogja tanácsait. Magyar Attila egyszerre házasodni akaró és nem akaró hivatalnokként is főképp önmagát, a flegma humoristát, a száraz kedélyű játékost jeleníti meg.

     Hogy történetesen Gogol Háztűznézők című darabját adják, annak alig van jelentősége. Mégis van benne valami szörnyen gogoli.
 

Zappe László
Népszabadság, 2007. február 5.