Az emberiség erkölcsi artériái
Trend, avagy sem, de tény: az idei POSZT
versenyprogramjában több olyan produkció is helyet kapott, amely a felborult
világrend és az emberi erkölcs kérdéseit firtatja. A Kecskeméti Katona József
Színház Georg Büchner Danton halála című művét vitte színre, Bodolay Géza
rendezésében.
Háborúban, forradalomban, a fenekestül felfordult világban nemcsak a múzsák
hallgatnak, de mintha az ember jobb része is jobblétre szenderülne. Az elme
tetszhalála a kecskeméti előadásban hús-vér szimbólumként rögtön meg is jelenik:
egy viháncoló bájos fiatal lány kacagva, boldogan énekel arról, milyen
csodálatos dolog a guillotine. A függöny felgördülésével komor, egyszerű és
jellegzetesen „bodolays” színpadkép tárul a néző elé, fekete díszletoszlopok
között fekete keretek mozognak, váltakoztatva a teret (díszlet: Székely László).
Ez a tér egyben olyan, mintha bábszínházban lennénk, az „ablakokban” és a fekete
keretek között szinte bábfiguráknak látszódnak a színészek, miközben óriási
szerep hárul a fényekre. A megvilágítás éles és szigorú, kiemeli Jánoskúti Márta
nemesen egyszerű, ízléses és szép jelmezeit, plasztikussá teszi a játszókat,
kontrasztokat teremt.
Bodolay Danton-sztorija leginkább filozofikus, összevont csapást mér a néző
intellektusára. Erre összpontosítja brechti effektjeit is: a frontális, szinte
provokatív kitekintést a nézőkre, valamint a „figyelemeltereléseket”, abban a
pillanatban, amikor valami fontos hangzik el, hang vagy mozdulatsor zavar be.
Egyértelműsíti, hogy nem beleérző színházban vagyunk, tessenek, kérem,
gondolkodni. Groteszk gesztusokban sincs hiány, ilyen a már említett
guillotine-dicsőítő nóta, a vád-jelenet elbohóckodása a háttérben, vagy a
beöltöztetett csontváz. A közönség – ha úgy tetszik – folyamatosan provokálva
vagyon, s a fricskák még élesebbé teszik a mű gondolatiságát.
A folytonos figyelemirányítást elősegíti a dramaturgiai munka feszessége (három
dramaturg is jegyzi a darabot: Magyar Fruzsina, Márton Andrea és Gyergyádesz
László). Ugyanez a feszesség jelenik meg a színészi játékban is, pontos, a
legkisebb mozdulatokig átfésült munka valamennyi, rendkívüli erőt sugároz együtt
a kecskeméti társulat. Jelentős alakítást nyújt Kőszegi Ákos Danton szerepében,
kiemelkedik Király Attila Robespierre-je és Sorbán Csaba Saint-Justje. Utóbbi
két figurában napjaink politikusainak hatásmechanizmusa is tetten érhető.
A Büchner-darab – hasonlatosan az ugyanebbe a tematikai láncba illeszkedő
nyíregyházi A kétfejű fenevadhoz – időzített bombaként szól a mához, néhol
egyszerűen direkt üzenetnek is érezhetjük mondatait, annak ellenére, hogy
1835-ben keletkezett. Eszmék nevében gyilkolni, a bűn, az erény, a rémuralom, a
szabadság, a rend, a népakarat és határai, a történelmi egyéniség mozgástere –
szinte valamennyi kérdést nekünk szögezi, ami mostanság foglalkoztathat
bennünket a társadalomnak nevezett össznépi játék ürügyén. A Danton halála
morális dráma, kérdőjeleiben kitapinthatjuk az emberiség erkölcsi artériáit,
több ezer évvel ezelőtti időszakoktól a jelen pillanatáig. Szakrális moralitás
ez, már nemcsak megállapítja, hogy kaotikus a világ, hanem szűrt bölcselettel
próbál értelmi rendet vágni. Miért háborúskodnak az emberek – kérdezi Danton, de
a válasz ezúttal is elmarad. Nincs megfejtés, nincs recept. Született viszont
Kecskeméten egy fontos előadás, fontos kérdésekkel, jó hangsúlyokkal – ez a
legtöbb, amit a színház múzsája mondhat az embernek, még ha olykor hallgat is…
Ungvári Judit
deol.hu, 2007.
jún. 13.