Az emberiség erkölcsi artériái
 

     Trend, avagy sem, de tény: az idei POSZT versenyprogramjában több olyan produkció is helyet kapott, amely a felborult világrend és az emberi erkölcs kérdéseit firtatja. A Kecskeméti Katona József Színház Georg Büchner Danton halála című művét vitte színre, Bodolay Géza rendezésében.

     Háborúban, forradalomban, a fenekestül felfordult világban nemcsak a múzsák hallgatnak, de mintha az ember jobb része is jobblétre szenderülne. Az elme tetszhalála a kecskeméti előadásban hús-vér szimbólumként rögtön meg is jelenik: egy viháncoló bájos fiatal lány kacagva, boldogan énekel arról, milyen csodálatos dolog a guillotine. A függöny felgördülésével komor, egyszerű és jellegzetesen „bodolays” színpadkép tárul a néző elé, fekete díszletoszlopok között fekete keretek mozognak, váltakoztatva a teret (díszlet: Székely László). Ez a tér egyben olyan, mintha bábszínházban lennénk, az „ablakokban” és a fekete keretek között szinte bábfiguráknak látszódnak a színészek, miközben óriási szerep hárul a fényekre. A megvilágítás éles és szigorú, kiemeli Jánoskúti Márta nemesen egyszerű, ízléses és szép jelmezeit, plasztikussá teszi a játszókat, kontrasztokat teremt.

     Bodolay Danton-sztorija leginkább filozofikus, összevont csapást mér a néző intellektusára. Erre összpontosítja brechti effektjeit is: a frontális, szinte provokatív kitekintést a nézőkre, valamint a „figyelemeltereléseket”, abban a pillanatban, amikor valami fontos hangzik el, hang vagy mozdulatsor zavar be. Egyértelműsíti, hogy nem beleérző színházban vagyunk, tessenek, kérem, gondolkodni. Groteszk gesztusokban sincs hiány, ilyen a már említett guillotine-dicsőítő nóta, a vád-jelenet elbohóckodása a háttérben, vagy a beöltöztetett csontváz. A közönség – ha úgy tetszik – folyamatosan provokálva vagyon, s a fricskák még élesebbé teszik a mű gondolatiságát.

     A folytonos figyelemirányítást elősegíti a dramaturgiai munka feszessége (három dramaturg is jegyzi a darabot: Magyar Fruzsina, Márton Andrea és Gyergyádesz László). Ugyanez a feszesség jelenik meg a színészi játékban is, pontos, a legkisebb mozdulatokig átfésült munka valamennyi, rendkívüli erőt sugároz együtt a kecskeméti társulat. Jelentős alakítást nyújt Kőszegi Ákos Danton szerepében, kiemelkedik Király Attila Robespierre-je és Sorbán Csaba Saint-Justje. Utóbbi két figurában napjaink politikusainak hatásmechanizmusa is tetten érhető.

     A Büchner-darab – hasonlatosan az ugyanebbe a tematikai láncba illeszkedő nyíregyházi A kétfejű fenevadhoz – időzített bombaként szól a mához, néhol egyszerűen direkt üzenetnek is érezhetjük mondatait, annak ellenére, hogy 1835-ben keletkezett. Eszmék nevében gyilkolni, a bűn, az erény, a rémuralom, a szabadság, a rend, a népakarat és határai, a történelmi egyéniség mozgástere – szinte valamennyi kérdést nekünk szögezi, ami mostanság foglalkoztathat bennünket a társadalomnak nevezett össznépi játék ürügyén. A Danton halála morális dráma, kérdőjeleiben kitapinthatjuk az emberiség erkölcsi artériáit, több ezer évvel ezelőtti időszakoktól a jelen pillanatáig. Szakrális moralitás ez, már nemcsak megállapítja, hogy kaotikus a világ, hanem szűrt bölcselettel próbál értelmi rendet vágni. Miért háborúskodnak az emberek – kérdezi Danton, de a válasz ezúttal is elmarad. Nincs megfejtés, nincs recept. Született viszont Kecskeméten egy fontos előadás, fontos kérdésekkel, jó hangsúlyokkal – ez a legtöbb, amit a színház múzsája mondhat az embernek, még ha olykor hallgat is…


Ungvári Judit
deol.hu, 2007. jún. 13.