Anyamacska, sutakutya


     Milyen az, amikor a szülők nem csupán áhítatos csöndben, nagy figyelemmel kísérik a gyereküknek szóló előadást, hanem meg is könnyezik? Az I. ESZME Fesztiválon kiderült.

    Az ESZME minőségi színházi előadásokat létrehozók alkotóközösség; elnöke, Csató Kata, legtöbb tagja bábművész. Hitvallásuk szerint a magyar kulturális közéletben részt vevő szabadúszó előadóművészeket kívánják összefogni, vagyis a tagjaiban az a közös, hogy mindegyikük számára fontos a függetlenség. Tagjainak többsége (egyelőre még) bábszínházaknak dolgozó alkotó.

    A 2005-ben bejegyzett ESZME, vagyis az Európai Szabadúszó Művészek Egyesülete első fesztiválján, a Thália Színházban az általam látott előadások többsége igen magas - maradva a mozaikszónál: európai - színvonalú volt, egyikük pedig a legjobb színházi produkciók közé tartozott, amit az utóbbi öt évben láttam. Mert milyen is az, amikor a szülők nem csupán áhítatos csöndben, nagy figyelemmel kísérik a gyereküknek szóló előadást, hanem meg is könnyezik azt? Márpedig ez történt: mellettem két helyről is hallom a kérdést a Repülési lecke kezdőknek előadásán: "Anyu, miért sírsz?"

    13 produkciót mintegy 22 alkalommal adtak az ESZME négy napján a néhány fős társulatok, vagyis széles volt a választék, a hétvégéken pedig az érdeklődés is élénkebb lett. A kísérőrendezvények mintegy fele szólt csak a gyerekeknek, maradék részük, a Kritikus Óra beszélgetései a felnőtteknek. Mivel én a gyereket majd minden előadásra magammal vittem, elvégre kell valaki egy ilyen rendezvényre, aki a duplafenekű előadások másik oldaláról is számot tud adni, a felnőttprogramok látogatására, ha éreztem is késztetést, azokat nem volt módom látogatni.

    Sajnálatos, hogy a fesztivál nem lakta be az egész épületet, a bábkészítők beszorultak a termekbe, nem lett a színház gyerekzsivajtól hangos - bár ennek a személyzet lehet, hogy inkább örült -, nem nyújtotta ki csápjait az ESZME a folyosókra, a nagyterem felé, a büfé is csak pár doboz, a ruhatárban fellelhető üdítőre korlátozódott. Vagyis láttam már élénkebb fesztivált is e helyen, de a lényeget, azaz az előadásokat tekintve e fesztiválnak a legrangosabb seregszemlék közt van a helye. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy az alapító egyesültbe számosan kértek helyet a legjobb bábművészeink közül. Voltak a négy napnak visszatérő vendégei, alkotók - Badacsonyi Angéla, Fabók Mariann, Majoros Ági -, akik több előadásban is részt vállaltak, több előadást felvezettek. Badacsonyi Angéla a két legszínvonalasabb előadásban nyújtott nívós színészi teljesítményt, Fabók Mariann pedig két, a régi vásári mutatványokhoz hasonlóan vérbő, hangos, kellemes, remek bábburleszket adott a gyerekeknek.

    A bábszínház sikerének egyik fokmérője, mennyire tud kapcsolatot létesíteni a bábos a gyerekekkel. Ezekbe az előadásokba sokkal inkább belefolyik a közönség, a gyerekek néha a gesztusaikkal, egész testükkel követik az előadást, szurkolnak, be-bekiabálnak.; és pont az a jó, ha nem fogják vissza magukat, ha kérdeznek közben, ha szorítanak a hősnek. E szempontból is a legjobbak egyike volt Fabók Mariann, aki aktivizálta a kicsiket.

    A bábelőadásoknak nemcsak egykor, de mostanában is szinte minden rétegét a társulat - aki olykor egyetlen személy - alkotja meg: a díszletet, a bábokat, a szüzsét, a dialógokat is. Ha lebontjuk az előadásokat elemeikre, akkor feltűnő, hogy a legtöbb javítani való éppen a szövegeken lenne: a hallható textus fékez be egy előadást. A Bollár Kótyag és Mámori Nellike találkozásának szövege például túlontúl sok, már a cím is túl hosszú, s olyasfajta érzelmi azonosulást követel meg, amire egy hat-hét éves sem biztos, hogy képes. Mámori Nellike kötéltáncosnő és akrobata, később bohóc történetét egy nem elég koncentráltan figyelő alig-iskolás nem érti teljesen, nem biztos, hogy felfogja a látottakban rejlő erkölcsi üzenetet. Márpedig a figyelem lankadásával egy előadónak számolnia kell, a figyelmet tornamutatványokkal, több cirkusszal fenn kell tudnia tartani. Ezt az előadást vagy húsz perccel hosszabbnak éreztem én is - a gyerek is - a kelleténél. A játszó Törőcsik Eszter egyébként végig igen intenzíven volt jelen, nem neki róható fel, hogy az előadás leült.

    Körülbelül ugyanennyi ideig tartott A magányosan sétáló macska is, de abban mégsem voltak üresjáratok, e jól felépített, az állatok megszelídítésének történetét elmondó mese egyik erőssége a finom humor volt. Az ősemberpár ősveszekedéseibe a szülők a mai párok ősöktől eredeztethető, kiszakíthatatlan gyökerű konfliktusait hallhatták bele. Az állatok mind karaktere(se)k voltak: a tehén kissé álmos, szende, a kutya ellenben élénk, kezes. A kiváló bábok mögött kissé kopottnak hatott ugyan a háttér, mintha pergett volna már a festék az utazóládákon, de a két színész, Badacsonyi Angéla és Sorbán Csaba olyan melegen keltette életre a figurákat - olykor egész virtuózan váltogatva a bábjaikat - hogy a gyerekek többsége az előadás végén csukta csak be a száját.

    A Százszorszép Bóbiskának a díszlet, az ahhoz szervesen kapcsolódó bábok voltak a legérdekesebb eleme: a harangtornyot és az abban ülő kis harangszörnyeket mintha egy keramikus tervezte volna (ha Schrammel Imrét, és nem Mátravölgyi Ákost nevezik meg a goromba kis figurák alkotójának, simán elhiszem). A Majoros Ági által felvezetett történet ráadásul abból a szempontból is hasznos, hogy a még mindig felette férfiközpontú magyar társadalom javításának szándéka is érezhető rajta.

2011. május 12-15. - Thália Színház, Arizona és Új Stúdió
I. ESZME Fesztivál
   

Kolozsi László
Fidelio, 2011. május 22.